LEGO Flood

Nem kétséges, hogy a mai poszttal nemzetközi feszültséget teremtünk, és senki se csodálkozzon azon, ha holnap reggel a Nimitz repülőgéphordozó horgonyoz le a Parlament előtt, de minimum számítunk arra, hogy még ma begyűjt minket egy NSA/CIA/NASA felett álló, hivatalosan nem is létező amerikai ügynökség...

Ugyanakkor erkölcsi érzésünk csorbulna, ha a hozzánk eljutott szupertitkos felvételeket nem tennénk azonnal közzé.

Nagyon sokan kétségbevonják az amerikaiak holdraszállás projektjének valóságát, ezek az eredeti felvételek bizonyítják, hogy az esemény ugyan megtörtént, de nem teljesen úgy, ahogy nekünk azt bemutatták. A  felvételeket megvágták, valamint a NASA által közzétett filmek alatt eredetileg teljesen más rádióbeszélgetések zajlottak.

Balázst egyelőre csak ilyen archív felvételekkel tudom a blogon prezentálni, mert elveszett a "haja" és nincs még egy ilyen világosbarna frizurám... Szereznem kell egyet, vagy ki kell írnom a blogról...

Koszorús nagy költőnk kedves kommentelőnk nyomasek_bobo felvetette, hogy mi ez a durva, diktatórikus, alapvető emberi jogokat gumicsizával sárba taposó, barnásvörösinges viselkedés a részemről, hogy a képregények 99,5%-át én készítem...

Végül is nem egészen ezt mondta, de a lényeg: zseniális ötlettel állt elő, mi lenne, ha biztosítanék a számotokra ideiglenesen olyan lakást, ami a mienké fel fog majd épülni ott a Budai Nagy Antal utca huszonhat szám alatt lehetőséget, hogy végre kihozzam belőletek is a beteg állatot a mélyen bensőtökben nyugvó kreatív zsenit, és egy "biankó" képregényt tegyek fel a blogra, és a kommentekben aztán jól feltölthettek tartalommal.

Végül is jó ötletnek tűnik, még Zzz_ is ezt mondta, meg aztán most épp egyszerre négy nagy projekten is dolgozom, így aztán időhiányomban nem is telik ennél többre ;)

Szóval itt a feladvány képregény, aztán ha beválik a dolog lesz még ilyen máskor is...

Bizonyára emlékeztek még a négerre, aki a városba ment a rohamosztagosra, aki zenei karrierbe kezdett. Nos, a történet nem ért véget, íme a második rész. Lesz még...

A héten kb. ötszázszor láttam leírva, hogy Csikós for president, és nincs is ezzel semmi baj, szerintem pl. áprilisban simán parlamenti képviselőnek választanák, de szerény élettapasztalatom arra indít, hogy a helyes szlogen az lenne: (Csikósné) Kati for president!

Én ugyan veterán autót még nem vettem ebay-en, öreg Fender gitárt viszont igen, és pontosan ismerem azt az idegállapotot, amikor az ember egy tárgy megszerzéséért, őrülten konspirál, eladósodik, füllent a vételárral otthon, végül aztán mikor megvan éveken át bizsergető érzéssel érinti meg, veszi kézbe.

Na aki egy ilyen embert tartósan elvisel, sőt szeret, na az for president...

(Sokat gondolkodtam, hogy én is rúgjak-e egyet a földön fekvőbe, mert ahová pár nap alatt lecsúsztak, na onnan szép győzni. Sokan sokfélét írtak, de kevesen foglalkoztak azzal, hogy a gyermekkori idealizmusunk megmaradt utolsó darabját fűrészelték szét.)

A mai poszthoz a fotókat és az alapötletet the little stormtrooper barátunk adta. Azt hiszem mindketten úgy érezzük hogy az SW filmek méltánytalanul mostohán bánnak a birodalmi rohamosztagosokkal: szabadon levadászható lélektelen mellékszereplőkké teszik ezeket az érző és gondolkodó személyeket.

Ezzel a mai képregénnyel is igyekszünk árnyalni a róluk kialakul képet!